Az elhatározás nagyon hirtelen történt. Tegnap (2007. július 3.-án) délután bekattant, igen, most, azonnal, elegem van a fogaimból. Felhívtam fogorvos ismerősömet, hogy most indulok hozzá, várjon meg. Fél óra múlva már meg is voltam, illetve csak az ajánlat, maga a készülék "csak" ma délelőtt került fel, kb. 3 órával ezelőtt. Még nem fáj (szerintem nem is fog), bár orvosom azt mondta, hogy jobban teszem, ha a következő öt napban mindig van nálam fájdalomcsillapító.
A felhelyezés nem volt vészes, fél óra, és minden kellemetlenség nélküli. De... egyenlőre csak felül van, az alsó jövő héten ugrik fel. De... úgy érzem, hogy kilóg a számból és folyamatosan szomjas vagyok. De... kicsit furcsa még a beszéd, gyakorolni kell, hogy pöszeség nélkül, tisztán formáljam a szavakat. A család még nem is tud róla, barátok sem, kíváncsi vagyok, mit szólnak majd, ha meglátják. Biztos jönnek majd, hogy "hát, igen, végre, ez kellett neked"
Jaj, és az evés. Ezen agyalok, hogy fogok enni... beleragad majd minden, és lógni foganak belőle a káposztadarabok? Asszem, állandóan magamnál kell majd tartanom egy fogkefét, és fogkérmet. Nemsokára éhes leszek és csak szilárd étel van itthon. Mi lesz most?
Jaj, és az idő. Két év is lehet, mire lekerül a vas.
Jaj és a nők... a csókok, hogy lesznek most? És... na, jó ez a gondolat nem fér ide, mert lehet, hogy gyerekek is belelapoznak majd blogomba, de... hogy lesz "az", amit annyira szeretek, mert finom?
Úgyhogy most tele vagyok kérdésekkel és félelmekkel. A válaszok tudom, hamarosan jönnek, napról-napra. És majd ide szépen egyesével leírom a tapasztalatokat.
És végül nézzük, hogy mit is kell szabályozni...
| Szemből még nem is olyan borzasztó |
 |
| De alulról... áááá!!!! |
 |
| Szóval ezt kell helyre tenni Az első nap, két órával a vas felhelyezése után |
 |
.
Folyt köv...
...
